Sok szeretettel üdvözöllek a Lelkinfúzió oldalán!
Dufner Anasztázia vagyok, 1987-ben születettem Keszthelyen. Már gyerekként is nagyon érdekelt az emberi lélek, mindig is foglalkoztattak a miértek és a hogyanok, ezért az első elképzelésem az volt, hogy a pszichológia irányába folytatom majd a tanulmányaimat, imádtam mindent ami önismeret, ami segít a világ működésének megértésében. Az élet azonban mást hozott és turizmus szakon kötöttem ki. Mondjuk ott is a pszichológia volt az egyik kedvenc tantárgyam, de egy ideig még azért maradtam az idegenforgalomban. Szerettem a pörgését, szerettem a sokféle embert. Aztán egy újabb huszárvágás után kikötöttem az egészségügyben, ahol azóta is dolgozom. A mindennapok során rengeteg emberrel és rengeteg problémával találkozom, a kisbabáktól a 100 évesig mindenféle korosztályban. Az itt töltött időben rengeteget tanultam az emberekről és arról, hogy ki hogyan reagál adott helyzetekre és egy kórházban aztán van sokféle helyzet, nekem elhihetitek és én pont azért szeretem annyira ezt a munkát. Nap mint nap láthatom az élet sava borsát ami sokszor nehéz, de mégis csodálatos.
Na jó, de akkor hogy jött a képbe a coaching kérdezhetitek jogosan… Alapvetően úgy, hogy mielőtt én kerültem a műtőasztalra elkezdtem egy még intenzívebb lelki munkát mint korábban bármikor és ahogy dolgoztam magamon úgy jöttem rá egyre inkább arra, hogy mennyi mindent nem csak, hogy túléltem de erősebb is lettem általuk, legfőképpen a középiskolában átélt bántalmazásból, mai divatos nevén bullying-ból. Ahogy egyre jobban dolgoztam fel a velem történteket, úgy lett egyre világosabb, hogy mennyire nem kaptam támogatást akkoriban. (Nem hibáztatok senkit, ez csak szimplán egy tény.) Én nem kértem segítséget, az iskolában a környezetem meg nem látta, hogy mennyire a padlón vagyok így csak csendben szenvedtem és próbáltam túlélni a mindennapokat, tulajdonképpen sikeresen. Így ahogy haladtam a saját terápiás folyamataimban, úgy lett egyre világosabb, hogy ez engem tulajdonképpen mennyire érdekel a támogató oldalról is. Aztán jött a COVID, ami sok szempontból nyilván egy nehezebb időszak volt, de számomra mégis sokat adott. Többek között azt, hogy elkezdtem átgondolni az életemet és rájöttem, hogy nem csak, hogy érdekel, de akarom csinálni én is. Szeretem az egészségügyet, szeretem a munkámat, de mégis vágytam valami többre, valami másra, valami újra. A sok év egészségügyben szerezett tapasztalatot kamatoztatva a COVID időszak adta online világot kihasználva life- és ifjúsági coach képesítést szereztem, hogy ott lehessek a lelki sebek feldolgozásában, támogatni akarom az embereket, olyan ember akarok lenni a gyerekek életében amilyen nekem nem volt. Természetesen én is törekszem arra, hogy képezzem magamat de azt gondolom, hogy a millió féle tanfolyamnál sokkal hitelesebb a saját élmény és tapasztalat, így elsősorban azokat a dolgokat veszem elő a repertoárból, amik nekem személyesen beváltak.
Ha felkeltettem az érdeklődésedet vesd bele magad az oldal felfedezésébe, igyekszem minél több aktuális és remélem, hogy érdekes tartalommal készülni, hogy könnyebben megismerj és el tudd dönteni, hogy én vagyok-e a te (ti) embered.
