Hamarosan itt a halottak napja amikor a temetők látogatása során gyakrabban merül fel témaként az elmúlás és a halál gondolata a gyerekekben is. Arra bátorítok mindenkit, hogy merjen őszintén válaszolni bármilyen kérdésre amit a gyereke feltesz, természetesen az életkorának megfelelően. Sokszor egy egészen egyszerű válasz is kielégíti a kíváncsiságukat, ők még nem misztifikálják úgy túl a dolgokat mint mi felnőttek.
Biztosan sokan ismeritek a Lóci elalszik című Szabó Lőrinc verset, ami tökéletesen mutatja be az egyszerűség nagyszerűségét, ide is teszem emlékeztetőül.
Azt hittük, már rég alszik, és
egyszerre frissen, hangosan
megszólalt a szomszéd szobából
Lóci, a kisfiam.
„Anyuka, kit temetnek el?” –
kérdezte; és mi, a nagyok,
összenéztünk, és a szemünkben
veszély volt és titok,
hogy mire gondol Lóci és
mitől fél, hol jár az esze,
s a meglepetés zavarában
nem felelt senki se.
„Kit tesznek le a föld alá?”
– sürgette most már a gyerek.
„Azt, aki meghalt”, – szólt az anyja
gyorsan és nevetett.
„A-azt?” – békült meg a kicsi,
felejtve minden rossz gyanút.
„Csak azt?… Akkor jó!” – tette hozzá
és most már elaludt.

