„Miért nem adod neki oda a játékodat? Ne legyél irigy!”
Egy játszótér mellett lakom, gyakran felhallatszik hozzám, hogy mi történik ott és sajnos a fenti mondat azért gyakran elhangzik. Rossz érzést kelt a gyerekben, ráadásul kap egy címkét is, hogy itt most ő az irigy gyerek. Sokszor még azt sem tudják, hogy az mi, de a hangsúlyból érzik, hogy ez valami rossz dolog, tehát ő rossz. Holott gondoljunk csak bele, miért nem akarja odaadni a játékát? Mert szerintem konkrétan irigy gyerek (ember) nincs. Olyan van, aki nem tanult meg osztozni, mert sosem kellett. Jogosan merülnek fel benne a kételyek, hogy vajon visszakapja-e majd a játékát és ha igen, akkor milyen állapotban? Viszont egy gyerek általában azért ezeket a kérdéseket még teljesen érthető okokból kifolyólag nem tudja feltenni. Persze az is előfordulhat, hogy szimplán csak nem akarja odaadni egy random gyereknek a játékát hiába nem játszik vele éppen, mivel nem tudja, hogy az kicsoda, mit akar a játékával, vagy egyszerűen nem szimpatikus neki. Gondoljunk csak bele, hogy mondjuk a munkahelyünkön odajön egy számunka teljesen idegen ember és el akarja kérni a pulcsinkat, mert ő most éppen fázik, de 10 perc múlva visszaadja. Azért legyünk őszinték, nem biztos, hogy szívesen odaadnánk. Viszont egy barátnak szinte kérés nélkül is, akár örökbe is. Szóval mielőtt irigynek tituláljuk lehet, hogy célszerű helyette megfigyelni a reakcióit és inkább kommunikálni vele arról, hogy mit érez.
Borítókép: F. Győrffy Anna illusztrációja (Pöttyös Panni, Móra Kiadó)
