A karácsony egyik örök dilemmája az ajándék kérdése. Adni jó ez nem is kérdés. Na de mégis mit? Ez már egy nehezebb kérdés. Pár éve találtam erre egy szerintem szuper ötletet, ami alapvetően 4 ajándékban válaszolja meg a kérdést. (Bármilyen alkalomra értve.)
Valami, amit hordhat.
Valami, amire szüksége van a hobbijához vagy az iskolában.
Valami, amit olvashat.
Valami, ami a szíve vágya.
Én személy szerint kiegészíteném még egy ponttal ami viszont kifejezetten a karácsonyra vonatkozik.
Valami, aminek az egész család örül. Számomra ez a lényeg, hiszen erről szól az ünnep. Hogy töltsünk együtt minőségi időt, és pont ezért ez az ajándék nem feltétlenül egy tárgy, persze lehet az is pl.: egy társasjáték de akár egy kiskutya is, persze csak akkor ha ez egy felelősségteljes és átgondolt döntés 
, de lehet egy élmény is. Kinek mi a szimpatikus.
De azt azért elárulom, hogy bőven elmúltam 30, és ha fel kéne sorolnom, hogy miket kaptam gyermekkoromban karácsonyra, bevallom őszintén, hogy elvéreznék. Nyilván van egy-két dolog amire tisztán emlékszem, de a legtöbbre nem. Emlékszem a Lego babaházra, amihez hónapokon át elzarándokoltam a játékbolt kirakatához és a leghőbb vágyam volt abban az évben. Rengeteget játszottam vele és amikor elköltöztem a szüleimtől, jött velem. Vagy éppen az első Harry Potter könyvemre, ami egyúttal az olvasás szeretetével is megajándékozott.
Ettől függetlenül a legszebb karácsonyi emlékem mégis az, amikor egyik évben hatalmas hó esett, szinte alig lehetett közlekedni és szomorú voltam, hogy akkor most hogyan megyünk el a mamáékhoz az ajándékokért? (Nézzétek el nekem,
úgy 5 éves lehettem.) Tudjátok mit kaptam? Nem? Én sem! 
Viszont tisztán emlékszem rá, hogy a szüleim bebugyoláltak ezer rétegbe, telerakták a szánkómat meleg párnával és így mentünk el a mamáékhoz a város másik felébe. Sosem felejtem el, hogy mindent beborított a puha, szikrázó fényű hó, béke és csend honolt az egész városban, csak a hó ropogását lehetett hallani a szánkó meg a szüleim csizmája alatt. De szeretem azt a hangot a mai napig 
. Meg emlékszem a nagy sétákra Szenteste, amikor alig vártam már, hogy hazaérjünk és meglássuk, hogy járt-e már nálunk a Jézuska és ha még nem, akkor hátha éppen sikerül tetten érni. Oh és azt is imádtam amikor bementünk a templomba megnézni a Betlehemet és ahogy beléptünk az ajtón, az oltár mögé rakott számtalan hatalmas, csodálatosan feldíszített fenyő illata csapta meg az orromat.
Nagyon hosszan tudnám sorolni a karácsonyfa díszítéstől a közös mézeskalács sütésen át az utolsó szaloncukor felkutatásáig, de szerintem úgyis értitek, hogy mit szerettem volna elmondani, úgyhogy most már befejezem. 
