Imádok olvasni így szeretem a Facebookon a könyvajánló csoportokat böngészni. Az egyik ilyen csoportban találkoztam egy bejegyzéssel, ami eszembe juttatott egy emléket…
A bejegyzés írója elmondta, hogy a tizenéves unokaöccse nagyon szeretne gazdag lenni és ő most olyan könyvekre szeretne ajánlót kérni, amikben leírják, hogy meggazdagodni márpedig igenis nagyon nehéz és szeretné kirángatni ebből az álomvilágból, hogy gondolkodjon reálisabban… Megmondom őszintén, hogy nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek? Miért ne álmodozhatna valaki arról, hogy gazdag lesz? Miért ne lehetne az? Egyáltalán mi az a gazdagság?
Amikor felső tagozatos lettem, azt kérte az osztályfőnökünk, hogy írjuk le, hogyan képzeljük el az életünket 20 év múlva. Akkoriban még úgy képzeltem, hogy pszichológus leszek (kapufa lett, de azért valami hasonló), lesz két gyerekem meg egy férjem (még dolgozom rajta), gazdag leszek (az vagyok) és Johannesburgban fogok élni (ment akkoriban egy Avon reklám amiben egy nő azt mondta: „Egy nő vagyok Johannesburgból. Itt élek, a világ másik végén élek.” és nekem nagyon megtetszett a gondolat, ma már el sem tudnám képzelni, hogy ott éljek :)) Tudjátok, hogy mit írt erre az osztályfőnököm a többiek fogalmazásaira írt biztató sorok helyett? A mai napig tisztán emlékszem rá, a piros tollas kézírásával együtt… „Nagyra törő célok. Biztos vagy benne, hogy el akarod hagyni az országot?” Úgy éreztem magam, mint akit leforráztak. Nem értettem, hogy ezt most miért? Bevallom őszintén, hogy a mai napig nem értem. Mi a baj azzal, ha valaki nagyot álmodik? Mekkorát szabad álmodnunk mielőtt azt mondják nekünk, hogy túl nagyot álmodunk? Meg úgy egyáltalán… Miért kell letörni a szárnyait valakinek azzal a csatakiáltással, hogy márpedig erről ne is álmodj mert úgysem fog sikerülni? Különös tekintettel arra, amikor egy gyerekről van szó. Egy ovisnak sem mondjuk, hogy ne álmodj arról, hogy tündérkirálynő leszel vagy kisautó. Viszont biztatjuk, hogy higgyen a Jézuskában meg abban, hogy a gólya hozza a kistestvérét. (A Jézuskával alapvetően nincs bajom, a gólyás sztorival annál inkább de ez egy másik bejegyzés témája lesz.) A lényeg az, hogy hihet mindenféle dologban, de a saját álmaiban nem? Nem lenne jobb, ha az álmai megkérdőjelezése helyett inkább megtanítanánk neki, hogy hogyan tehet a megvalósulásukért és ha ne adj Isten mégsem sikerül akkor azt hogyan dolgozza fel? Na ugye! 🙂 Szóval álmodjon mindenki kedve szerint!
Végül is Mary Poppins is megmondta, ő meg már csak tudja! 😉
„Megtörténhet bármi, hogyha hagyod,
Néha nem megy könnyedén, hát álmodj nagyot!
Nem kell tőle félni, a változás közel,
Egy nagyobbacska ásóval egy hegyet hordhatsz el.
Nincs előtted egy ajtó se zárva,
Pillangóként röppenj ki a nagy világra!„
(Bárány Ferenc fordítása)
