Rövid azért, mert tudod és érzed, hogy valami nincs rendben.
Mert különtanárhoz is elviszed, ha látod, hogy nem boldogul a matekkal vagy az angollal és te nem tudsz már segíteni benne. Meg egyébként is, egy külső szemlélő észre vesz olyat is, amit mi nem, olyan ötlettel állhat elő ami nekünk eszünkbe sem jutott, pedig teljesen kézenfekvő.
Miért segítene a coaching ha nem jött be a kineziológia, a pszichológia vagy bármi más?
Ezt én sem tudom. Azt viszont tudom, hogy nincs olyan módszer ami mindenkinek egyformán beválik, főleg azért, mert őszintén azt gondolom, hogy nem a módszer a lényeg, hanem az, akit választunk. Ha szimpatikus a segítő és biztonságban érzi magát a gyerek vele, akkor szinte teljesen mindegy, hogy miről van papírja, sokkal hatékonyabb lesz a folyamat, mint ha olyanhoz kéne járnia, aki hiperszupermindenkicsakdicséri de ellenszenves, főleg a gyereknek, hiszen a legtöbb időt ő tölti vele.
Igen, sajnos előfordul, hogy több emberhez is el kell menni, mire megtaláljuk azt, akire akkor tényleg szükség van. Az is előfordulhat, hogy csak egy ideig lesz ő a tökéletes, aztán tovább kell lépni, mert megváltoznak az igények.
Mi az ami nálam biztosan nincs?
Diagnózis felállítás és „címke” gyártás. Nyilván fontos a miért, de nem ez a legfontosabb. Szóval nálam nincs SNI meg spektrumzavar vagy éppen disz-akármi. Gyerek van, aki kicsit vagy nagyon küszködik valamivel és csak az a fontos, hogy megtaláljuk a számára legjobb megoldást, hogy a lehető legjobban érezze magát, hiszen ez a legfontosabb. Ő a legfontosabb!
Keressetek és kérdezzétek amíg meg nem találjátok a ti embereteket! Akár tőlem, akár mástól. Csak ne adjátok fel és ne várjátok meg, amíg elhatalmasodik felettetek a dolog!
