A gyerekek és a (sport)versenyek

Többször részt vettem futóversenyek lebonyolításában. Bár futni nem szeretek, mégis csodálatos élmény. Látni az emberek örömét, amikor elérik az általuk kitűzött célt igazán jó érzés. Amitől viszont sokszor összeszorult már a szívem, amikor láttam a gyerekek arcán a kétségbeesést. Amikor nem sikerült úgy teljesíteni ahogy szeretett volna (vagy ahogy elvárták tőle?) és egy komplett összeomlás zajlott le előttünk. A csalódottság érzése teljesen normális, főleg amikor egy nagyobb gyerekről van szó, de vajon egy 3-4 évesnél honnan jön? Tartok tőle, hogy általában a szülő(k)től. Tudjátok, hogy hányszor kaptam meg azt a kérdést, hogy hány indulóból lett első, második, harmadik a gyereke? Biztos, hogy ez az ami a legjobban számít? A gyerek boldogan áll a dobogón, a szülő meg azon morfondírozik, hogy hány gyereket „győzött le” az övé. Szóval nem elég legyőzni önmagát, még az is számít, hogy két tucat vagy félmillió gyerek között lett első 5-10-12 évesen. Igen tudom, ha valaki élsportoló akar lenni, akkor ennek van jelentősége, de ott sem gondolom, hogy csak ez számít. Az viszont nagyon is fontos, hogy hogyan érzi magát a dobogóhoz vezető úton.

  • Szívesen megy az edzésekre?
  • Baráti kapcsolatot ápol a többiekkel?
  • Kedveli az edzőt?
  • Jókedvűen jön el az edzésről?
  • Élvezte a versenyt?
  • Nem akar versenyezni de boldogan megy úszni/futni/röplabdázni/bármit sportolni?

Ha a fenti kérdésekre igen a válasz, akkor az csodálatos és biztosan nyer vele. Élményeket, barátokat, önbizalmat, kitartást, egészséges testet és számos szuper dolgot kap ami a mindennapi életben is nagy segítséget jelent neki.

DE!

  • Ha utál edzésre menni.
  • Ha nem kedveli az edzőt.
  • Ha nem szereti a többieket.
  • Ha nem leli benne örömét.
  • Ha nem jókedvűen jön el.
  • Ha rendszeresek a kiborulások.
  • Ha retteg a versenyzéstől.
  • Ha csak akkor élvezi a versenyzést ha a dobogón állhat.

Akkor viszont talán lehet, hogy nem kéne erőltetni. Az elején nyilván minden új dolog nehéz és ijesztő tud lenni (írtam erről itt: https://lelkinfuzio.hu/sziklat-masztam/), de ha nem oldódik a feszültség benne, akkor viszont lehet, hogy egy másik sportot, vagy egy másik csapatot érdemes inkább kipróbálni.

Mert sportolni „kell” és érdemes hiszen tényleg számtalan csodálatos dolgot lehet nyerni vele, de csak akkor ha örömmel űzzük.

Kategória :

Mesélő

Megosztás :
Kapcsolódó bejegyzések

Tázi

Mi lenne velem nélkülem?

Népszerű bejegyzések